van munkám, és már az első fizun is túlvagyok. nade mire költsek? kinéztem már ssd-t, monitort, tunerkártyát, videókártyát, teljes pc konfigot, és ezekből egyszerre kettőre telik úgy, hogy még marad szórakozásra is.
elgondolkodtatott, hogy milyen rég nem volt újítás hardverszinten, és még mindig kitart a rendszer, olajozottan működik, pedig nem egy mai darab, mikor még mindig sima ddr memória, és agp-s videókártya foglal helyet az alaplapon. :) 2 sata port foglalt, 4/3 ide úgyszintén, 6+2 usb-ből átlagban 7 foglalt.
amikre büszke vagyok, hogy én választottam, és kitartottam mellettük az a hangkártya, ami egy (használtan vett, akkor volt 1 éves) soundblaster audigy, nélkülözhetetlen része a gépnek, és még xp-n is kifogástalanul működött, minden másodszori driverinstall után, ui. elsőre általában kékképernyő volt. a másik az a videókártya - ami egy enyhén gyárihibás sapphire radeon 9100 vivo-t váltott fel - egy abit radeon 9600xt-vio, amiből elsőre szintén gyárihibásat kaptam, majd 3hétre rá kicserélődött, és azóta is a rendszer szerves tartozéka, de félek, hogy ha rákapok a hd filmekre, akkor már nem lesz elég, főleg ha fullhd monitorom lesz, márpedig azt tervezek venni.
perifériából is akadt jó választásom igaz, bár mentőmegoldásként, de nem alakulhatott volna jobban a szituáció :) ti. mielőtt az lcd-k elterjedtek volna, de már léteztek egy ideje, viszont épp grafikus képzésemen vettem részt, ahol oktatták, hogy komoly grafikai munkát crt-n lehet csak végezni, ezért mikor akkori 1db veterán crt-m kevésnek bizonyult, kinéztem mellé másikat. ismét crt-re esett a választásom, ami meg is érkezett, szép nagy 19"-os (abba a keretet is beleszámolták akkoriban). még szerencse, hogy Stereokillaz barátom megemlítette mikor nálam járt (látva a két nagy böszmeséget az asztalomon), hogy ő azt hitte, én lcd-n tolom az ipart... ha ezt nem hinti el, nem cserélem le egy syncmaster 940sw 19" szélesvásznúra, mikor bezöldült a crt és úgy is maradt. annak a döntésnek nagyon örülök, nem tudom meddig bírtam volna a sugárzást és a 4:3-as képarányt :)
nem egy egyszerű téma, de beszélnünk kell róla. történt ugyanis velem mostanában jóegynéhány olyan érdekesnek is vélhető dolog, ami igen komoly tanulságokhoz vezetett.
kezdem elveszteni a kapcsolatot a (vélt) valósággal. fizikusok által bizonyított tény az alternatív dimenziók létezése. ezzel kapcsolatban voltak már elborult, meredek, de mégsem egyértelműen cáfolható elképzeléseim, amin viszont mostanában gondolkodom, még azokon is túlmutat.
a következő dolgokat dokumentáció híján bizonyítani nem tudom, nem is célom. ezt csak azért mondom, mert a leírtakkal nem kérkedni kívánok majd, de nagyon kikívánkozik már belőlem hogy egyszer, s mindenkorra leírhassam.
a világ furcsa tréfát űz velem. eddig örültem neki, mert bizonyítékként tekintettem rá a sokat hallott közös tudat létezését illetően. szerintem nem vagyok egyedül a dologgal, biztos vagyok benne, hogy más is magára ismer majd. mint újabban megtudtam a 100. majom történetével kezdődött, illetve azzal szoktak a legsűrűbben példálózni. (egy szigeten kísérleteztek majmokkal. egyre több majom kezdte mosni a nekik megmutatott módon az ott fellelhető gyümölcsöt, majd mikor a kb 100. is mosni kezdte, az összes többi is, állítólag még a szigeten kívüliek is átvették a dolgot). én mondjuk egy kalapácsos sztorit ismertem ezelőtt, ami jobban is tetszik, hogy körülbelül egyszerre találta ki a kalapácsot két külön kontinensen két ember egymástól függetlenül. az már hogy ősemberekről van szó, vagy a kalapács modern formájáról, arra már nem emlékszem, de most annyira nem lényeg.
ennek fényében viszont nem furcsállottam mikor épp egyik kedvenc hobbimnak hódoltam, nevezetesen a gondolkozzunk el, és kérdőjelezzünk meg, tervezzünk újra egy mindenki által elfogadottnak tartott dolgot, legyen az tárgy vagy cselekedet. ebben az esetben az autón kezdtem filózni, hogy mit lehetne rajta változtatni. ekkor még a hybridek kb. a tervezőasztalon voltak. elektromos autókról lehetett hallani, mint a robbanómotorosok felváltója. csak eljátszottam a gondolattal, hogy eddig volt egy benzin/diezelmotor, ami hajtja a járművet, és generátorként is be van fogva, tölt egy akkumlátort, de mi lenne, ha csak áramot szolgáltatna, és egy elektromotor hajtaná az autót? hülye ötlet, de nemsokkal ezután jelent meg egy az új technológiáról, a hybridekről szóló cikk, aminek nagyon örültem, hogy más is gondolkodik ilyesmin, és sokkal előrébb jár, mint én.
nem fogok sorrenbe menni, mert nem tudom mi miután jött, de legyen a világító víz/csőrendszer a következő. már több éve, unokatesómmal egy esti kocsikázás alkalmával jött a "világmegváltó" ötletünk, hogy a házunkba világító vízcsövek kellenek, amik látszanak a falban, és még valahogy a csapból folyó víz is világítani fog. facebookon pár hónapja láttam egy hirdetést olyan zuhanyrózsáról, ami megvilágítja a vizet.
szintén többéves ötletünk a kijelző a szélvédőre kivetítve. nemrégiben erről is olvastam egy cikket, hogy már valamelyik gyártó próbálkozik ilyennel.
egy kedves ismerősömmel folyamatosan kritizáljuk az oktatási rendszert, és már pontokba szedtünk néhány gondolatot, amit változtatnánk rajta. egy szívemnek nagyon kedves kezdeményezés weboldalán csak úgy belenéztem a fórumba, ahol 2005-ben valaki leírta az összes olyan változtatandó dolgot az oktatásügyben, amiben szerepeltek a mi gondolataink is. majd néhány hónappal rá olvastam a waldorf iskolákról, ami már a gyakorlatban is majdnem ugyanazon elvek szerint működik, ráadásul nem kis ideje. körülbelül a waldorf sulikról gimnazista koromban hallottam először, és akkoriban nem örvendett túl nagy népszerűségnek.
linuxom van, ezt aki olvas, ismer, tudja. azért szeretem, mert pont úgy és annyira változtathatom, amennyire csak képes vagyok rá, ellentétben más oprendszerekkel. szóval nekiálltam designolni agyban, hogy mire lenne szükségem a mindennapi használat megkönnyítésére, és ez hogyan nézne ki grafikailag. mint kiderült amit megálmodtam, nagyjából az ubuntu unity és a gnome shell kellemes ötvözete. mind a két dolog egyszerre jelent meg béta fázisban, amikor kirajzolódott előttem a kép a leendő rendszeremről.
még mindig nem tartok sorrendet, de azt tudom, hogy ezutántól kezdtem el írni az ilyen és ehhez hasonló agymenésemet, miután rájöttem, hogy vannak gondolataim, amik csak derengtek, de nem tudtam már, hogy mik is azok, és mit akartam velük kezdeni. ezután olvastam egy cikk címét: amit nem írsz le, az meg se történt. pontosan így éreztem én is.
egy időben sokat gondolkoztam az agyunk/érzékszerveink működéséről, és hogy hogyan lehetne egy mesterséges intelligenciánál ezeket felhasználni. pl.: egy MI tanuljon úgy, mint egy gyerek. erről is rábukkantam egy cikkre. legyen két webcam a 3D-s képhez: most kinect, anno pedig ráleltem egy amcsi egyetemi szakdolgozatra, ami egy wabcammel képezte le egy kézzel forgatott tárgy 3D-s képét. pont mint ahogy egy gyerek tanul, kezébe vesz mindent, forgatja, nézegeti. --> egy MI-nek mindenképp kell legalább egy kar, és akkor elég egy "szem" is (fő a költséghatékonyság, és a számítási igény minimalizálása:).
ja igen, ha már MI, akkor fül. merthogy most mikrofonnal és az abból kapott jeleket mindenféle számolásigényes függvénnyel értelmeztetjük. lehetne egy új hardver, ami az emberi fület veszi alapul, és rögtön több infó megy a procinak, mint ami egy hullámból kijön. ezzel kapcsolatban még nem találtam semmit érdekes módon, viszont találkoztam a fraunhofer intézet egyik kutatásával, ami sztereo hangsávval is képes térben érzékeltetni a hangokat. valamint egy olyan mikrofonnal, aminek van két fülcimpája, és pontosan azért találták ki, hogy úgy hallhassuk a felvételeket, mintha élőben hallanánk.
ez már így is sok, és még nincs vége. jellemzően megfigyelhető viszont már egy minta: megszületik egy gondolat, majd nemsokkal később rátalálás egy ugyanolyan, vagy ha nem, akkor nagyon hasonló és létező dologra.
innen többfelé lehet következtetni:
- előbb volt a létező dolog (legyen az akár csak egy írásos dokumentum), de legalábbis másnak a gondolata, és abból egy információdarab nálunk kötött ki az éteren keresztül, amit mi felfogtunk belőle
- gondolatunk hatására egy másik ember gondolatára hatottunk, akinek megvolt az affinitása hozzá, hogy megvalósítsa
- mindigis létezett, de csak akkor láttuk meg, figyeltünk fel rá, miután megfogalmazódott bennünk.
- a gondolat létezett előbb, és nem mi tehetünk róla, hogy megszületett, csak a kivitelezői leszünk. (wow, volt egy ilyen filozófiai irányzat is, ami ezt így kimondta, de mostanáig nem tudtam elképzelni, hogy valaha úgy gondolom majd, hogy lehet benne valami, és most mégis úgy vélem fontolóra kell venni.)
mivel más nem jut eszembe, jöjjön az utolsó kettő, ami nemrég csapott le rám.
nagyon gondolkodom mit kéne kezdenem az életemmel, és bár régen nagyon elleneztem, amikor a szüleim felvetették, most meg nagyon fontolgatom, hogy vállalkozó legyek. de mibe vágjak bele? weboldal reklámbevétellel? mire lehet igény? mit csinálnék én szívesen? többlépcsős csereberélős site-ra jutottam. abból indultam ki, hogy mindenkinek egyéni igényei vannak, és értékrendszere. (valakinek egy adott időpillanatban egy gombostű többet ér, mint ami kéznél van, mondjuk egy használhatatlan írógép.) lehetne látni ki mit tud felajánlani, és ki mit kér cserébe. ahogy egy srác elcserélgetett dolgokat mindig picit értékesebb valamikre, úgy itt is meg lehetne oldani, hogy van egy gémkapcsod, és nagyon szeretnél egy tévét. nem feltétlenül annak adod majd a gémkapcsod, akitől a tévédet megkapod, de a végeredmény ugyanaz lenne. mind1 is, ennél tovább nem filóztam a dolgon, nemsokkal rá találom meg a szívességközösség oldalt, ami meg csere nélkül ugyan, de felajánlásokkal és kérésekkel foglalkozik. aki kér, kaphat, aki felkínál, adhat. és mindenki jól jön ki belőle. mekkora jó már? és az új kedvenc szavamra, az altruizmusra épül.
azért a kedvencem, mert mikor megfogalmazódott bennem, hogy azért csinálok meg másnak valamit mert az nekem is jó, és utána olvastam erről részletesen valamelyik portálon. azóta egyre sűrűbben találkozom ezzel a kifejezéssel.
foglalkoznék 3D nyomtatással, az még nem elterjedt, és igény talán lenne rá, de baro drága egy zprinter. valami, ami az egyéni igényeket elégíti ki. eddig jutottam a gondolattal, de ettől a gondolatmenettől függetlenül még haverommal épp beszélgettünk arról, hogy mennyire jó annak, akinek van műhelye, és azt készít benne amit akar, csakhát, akinek műhelye van, az általában örökölni szokta, kevesebb az, aki elkezdi vásárolni az összes gépet amire szüksége lehet, és még külön helyiséget is ki tud alakítani erre a célra. tegnap meg a híradóban bemutatták a fablab-et. nem sokkal több alaptőkéből indult, mint amennyit én tudnék rászánni egy ilyenre, és tessék, egy olyan műhely, amit bárki használhat, ráadásul még közösségformáló szerepük is van. és mennyivel előréb járnak.
de közben megőrülök! mindazonáltal, hogy örülök annak, hogy amit csak kitalálok, azt már vagy más is kitalálta, vagy már meg is valósult mielőtt bennem megfogalmazódott, viszont én meg nem tudok mihez kezdeni. mintha mindent elhappolnának előlem. az összes lehetőségem már akkor megszünt létezni, mielőtt kigondoltam volna. nincs semmi jövedelemforrásom, még betanított munkásnak se kellek, vállalkozni nem tudok, ráadásul ott tartok, hogy ha magam miatt kéne élnem ilyen körülmények között, inkább megköszönném szépen, és választanék egy nemfájdalmas öngyilkossági formát, mert úgy tartja kedvem. de mások miatt élek, és nem szeretek csalódást okozni. hacsak ennyi az elvárás, hogy éljek, annak a legkönnyebb megfelelni, mert akárhol akármit csinálok, létezem. elvárják tőlem. és amit elvárnak az nem dívik. biztos vagyok benne, ha a halálba kívánnának, akkor lenne kedvem csak igazán élni. ráadásul úgy néz ki nagyon afelé haladok, hogy egyre többen fognak a halálba kívánni. néha tudatosan, néha tudat alatt szeretem magam alatt vágni a fát, mert abból lehet a legtöbbet tanulni, és fejlődni általa. és szórakozásnak sem egy utolsó dolog. amióta foglalkoztat a pszichológia és a testbeszéd, kiszámíthatóbbak az emberek, én meg nem bírom a kiszámíthatóságot, úgyhogy olyan dolgokat teszek néha, amire nem tudom az emberek reakcióit, és ez általában nekik nem nagyon jön be.
node, egy kis pozitivitás a végére, amit a címben írtam nem teljesen gondolom merő egy sületlenségnek. mert. keressünk magyarázatot a fent leírtakra a párhuzamos dimenziók, és agyunk teremtőkészségének segítségével. vegyük azt, hogy az ember kigondol valamit, ami nem is olyan soká megvalósul. ez eddig a secret is lehetne, mondjuk is ki: bevonzzuk a dolgot. (munkát még nem vonzottam be, erre ki kell találni valamit). hogyan működhet egy ilyen bevonzás. hm. mondjuk úgy, hogy valamit megteremtettünk, ami a világunkban azelőtt nem is létezett. de hogyan, amikor a nem létezett dolog bizonyíthatóan mégiscsak létezett a gondolat létrejötte előtt: hát úgy, hogy elhagytuk azt a dimenziót, amiben a gondolat fogant, és abba csöppentünk, amiben mindigis létezett, mert erre volt szükségünk. mit kellett tennünk egy ilyen dimenzióugráshoz? elképzelni, körvonalazni, megfogalmazni egy gondolatot. nem kívánság volt, hogy "de kéne", nem kötötte le minden figyelmünket, csak ért bennünk. az én életemből jelenleg három dolog hiányzik: munka(pénz), barátnő(szex), territórium(mint az önállóság szimbóluma). hogyan "vonzzam be"? és mi szerint priorizáljak? hm, hm. az összes gondolatomból kihagytam magam, talán ezért valósult meg minden nélkülem, csupán a feladat lebegett a szemem előtt. mostantól minden gondolatomban én is ott szerepelek majd vizuálisan.
még egy érdekesség a közös tudatról. mi van, ha nincs is más rajtam kívül? vagy rajtad kívül? ki tudja, hogy ki az aki tényleg létezik, nem pedig csak a másik gondolatának, fantáziájának szülötte? mi van, ha csak kigenerálunk magunk köré mindent, ami valami drasztikus lépésre késztet, ami fejleszt, vagy leroncsol a folyamat közben, de valamilyen állapotváltozás céljával exisztenciálódik? mi van, ha nem is létezünk, vagy csak egymással létezünk, ha mi csak neuronok vagyunk egy agy-szerű szervben? még ez is megmagyarázná a közös tudatot, mert nincs közös tudat köz (emberek) nélkül, és nincs gondolat sem, se semmi. minden gondolatunkban egymásra vagyunk utalva, függünk a másiktól. egy és ugyanaz vagyunk mindannyian. ha ez ígyvan, az rémítő, és nekem már nincs miért élnem, vagy legalábbis akkor ez a világ már nem tartogat semmi újat számunkra, sorsunk bevégeztetett, mert rájöttünk, megfejtettük, és a program kilép.
megoldva :) legalábbis bíztató dolgokra bukkantam XUL formájában. ami leírtam pár bejegyzéssel ezelőtt a taggelt fájlok és az új grafikus környezetről, azt ha html+javascriptben css-sel akarom megvalósítani, arra pont a mozilla által kifejlesztett és többek közt firefoxhoz is használt programozási metódussal látok esélyt. amit eddig olvastam róla mind pozitív, a weben használt scriptnyelveket támogatja, ezért eredendően platformfüggetlen, ráadásul széles körben elterjedt és támogatott. még jónéhány dolognak utána kell járnom, de hatalmas előrelépést jelent ennek a felfedezése számomra.
az is vicces, hogy hogy találtam rá. merthogy firefoxhoz akartam bővítményt írni, ami egy médiára mutató linket draggelt (a drag&drop-ból, azaz fogd és viddből a "fogd", tehát mikor kattint az ember és nyomva tartja az egere gombját) állapotban feldob egy dobozt lehetőségekkel, hogy hova is akarom menteni, mit akarok/lehet vele kezdeni... mert egy képet, vagy videót nem feltétlenül a default mappába szeretnék letölteni, de mégcsak azt sem szeretném, hogy egyáltalán a legutóbb mentésre használt mappát használja mentésre a következő esetnél... ezen kívül még utánajártam hogyan tűntethetném el a menüsort, mert idegesít a jelenléte, és mivel a firefox egy css fájlt használ a kezelőfelületén megjelenített minden elem leírásához, gondoltam egyszerű dolog lesz. rákerestem, és kiderült, hogy tényleg az, de akkor szembesültem ezzel a nagyszerű egyébként XML-re támaszkodó felhasználói felület leírónyelvvel, amivel újraértelmezhetem a jelenleg ismert asztali környezetről kialakult képet.
olyan dolgokra nyílik lehetőség, mint például egy weboldalt használni háttérképként. tudom ilyenkor jön az a kérdés, hogy "dehát a windows nem pont ugyanezt próbálta az aktive desktoppal??? és nem elbukott vele??". de és de. viszont, és nem deviszont én jó ötletnek tartottam, és tartom most is, de akkoriban tényleg nem sok mindent lehetett vele kezdeni, főleg úgy nem, hogy az internet explorer kezelte azt is. erről többet nem is mondanék, mert még ez is sok...
amit androidos telefonokon néha látni: keresőmező a főképernyőn, hiányzik a desktopokról pc-n. én ennél is tovább mennék, mert miért pazaroljuk azt a csíkot pusztán webre? amikor manapság annyi adatunk van, hogy csoda, ha eligazodunk rajta, miért ne kereshetnénk egyből fájlokat? de nem a konvencionális keresésre gondolok, hogy bepötyögsz valamit, megnyomod a gombot és vársz... hanem inkább mint a google instant keresés, egyrészt felajánl töredékszavakból is lehetőségeket, hogy mire gondolsz, de amint ki van töltve a mező, már ott a találat. nem kell külön sajátgépet nyitni, és minden egyes mappát végigkattogtatni, hogy végre a kívánt fájlt megnyithasd.
vélemény?
azaz mesterséges intelligencia. basszus, sokáig egyértelműnek tűnt, hogy a számítógépek által megtestesítendő intelligencia az emberét utánozná. pedig a kifejezés maga ilyet nem sejtet, csak a definíciója. talán félredefiniálták a dolog kitalálói az egészet. korrektebb, kifejezőbb elnevezés lenne az "artifical human-intelligence", azaz a "mesterséges emberi intelligencia", mert ebből egyértelmű, hogy a technológia mit kíván elérni.
egy gépnek nincs szüksége olyan módon "gondolkodni", ahogy azt egy ember teszi. ahhoz, hogy egy számítógép fejlődni tudjon, felfogja a világot a maga módján, a szerzett új ismereteket képes legyen értelmezni, a csatornái, eszközei megvannak hozzá, egy program hiányzik, ami célokat tűz ki, és képes a forráskódját azok eléréséhez szükséges módosításokkal változtatni. de egyáltalán nem szükséges, hogy úgy tegye ezt, ahogy egy ember tenné. én főként olyanról olvastam, hogy az emberi agyat, gondolkodást próbáljuk modellezni. feleslegesen.
tehát egy MEI-nek, vagy AHI-nak hozzáférést kell biztosítani a gépi erőforrásokhoz, perifériákhoz, és programszinten pedig a kezelésükhöz, és az érkező jelek vizsgálatához szükséges algoritmusokat kell kivitelezni.
főleg a 38. perctől üt, onnantól leesett állal néztem tovább. és mi még a politikusoktól várjuk a megoldásokat, eh :S
minél többet tudok meg a jelenlegi gazdaságról, annál inkább undorodom tőle, és nem értem, hogy más miért nem, főleg aki még ért is hozzá és jobban átlátja, mint én.
épp erre a cikkre bukkantam (többek közt):
http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/20110325-interju-serge-latouche-francia-kozgazdasszal-a-nemnovekedes-koncpciojanak-kidolgozojaval.html
amint ahhoz a részhez érek, ahol a munkáról beszél, hirtelen beugrik egy gondolat, ami nem értem miért csak most történt... "egyre többet dolgozunk, és egyre nagyobb a munkanélküliség". gondolat --> ha mindenki napi 4órát (ezzel könnyű osztani, a lényeg, hogy 8-nál kevesebbet) dolgozna, megduplázódna, néhol megtriplázódna (vendéglátóipar, amit máig nemértek) a munkalehetőségek száma, mert minden pozícióra két ember kéne, ha a mai felfogással visszük tovább a gondolatot. a munkáltatónak nem lenne túl sok plusszköltségbe a megvalósítás, inkább azt nem tudom, hogy hogy alakulnának a fizetések és a termékárak, ha hirtelen ez lenne a trend országszinten, de azt biztosra veszem, hogy változna a helyzet.
továbbá a cikkből:
- Ön szerint mikor omlik össze a világgazdaság, ha nem terjed el a növekedéstagadó filozófia?
és ezt meg én sem mondhattam volna szebben:
- A rendszer nem egyik pillanatról a másikra fog összeomlani, ez az összeomlás azonban már elkezdődött. [...] A biológiai sokszínűség csökkenése, a klímaváltozás és ennek következményei, mint például az éhezés, vagy a környezeti katasztrófák fokozatosan rágják szét a rendszert. Tehát mindenképpen eljutunk valamiféle nemnövekedéshez, a kérdés az, hogy tudatosan és békés úton felkészülünk-e erre, vagy kaotikusan, beláthatatlan következményekkel érünk el odáig.
úgy vettem észre, itt még nem tettem közzé a kérdésem, miszerint ki az előadója, ill. mi a címe a következő videó alatt hallható zenének?:
The "earth" without "art" is just "eh". nekem nem esett le elsőre, nem igazán figyeltem fel a játékra, csak a mondanivalóját véltem igaznak. viszont annál inkább ütött, mikor végre tudatosult bennem mi is rejtőzik e mondatban még...
a politika magyarországon a bizalom teljes hiányát képviseli. aki felül van, (ha a jószándék vezérli, akkor is) irányítani akarja a népet, mert neki van hozzá képesítése, és szerinte a nép nem tudna hatékonyan fellépni, hogy elérje a célját, ha egyáltalán lenne neki. érvelése jogos lehet, de a kialakult és megszokott formák miatt csupán, mert kacifántos politikai útvesztőkkel senki nem akar foglalkozni, de aki tenni akar, jelenleg nem tud ez alól mentesülni.
aki alul van, választ egy pártot a szerinte még jobbak közül, de igazán egyik sem képviseli őt, és nézeteit teljes mértékben, így csak részben válik bizakodóvá, ha egyáltalán valamennyire is, de javarészt inkátt csak próbál boldogulni magát minél jobban kivonva a politika és káros hatásai alól.
egyik sem épít nagyon a másikra, nem is tud, és nem is tudom hogy lenne képes mégis rá. már rég fennáll ez a bizalmatlanság, és anélkül nincs semmi biztos alapokon, soha nem is volt, és így nem is lesz. a népnek érdeke kéne hogy legyen, hogy érdeklődjön az ország dolgai iránt, aki vezeti, annak pedig ezt engednie kéne, nem kizárni belőle minél jobban, mondván, hogy nem ért hozzá, vagy nem hatékony még el is magyaráznia minden lépését, de minek is, amikor azért helyezték őt arra a posztra, hogy tegye, amit jónak lát... alaptalanul gondolja ezt, és alaptalanul került oda.
az ember szabadsága csupán eldöntendő kérdésekben merül ki. mondd ki szabadon: akarod, vagy sem? ha nem, van helyette más, válaszd őt... őt mégkevésbbé sem. de akkor kit? senkit... minek? mit tud ő, amit az előző kettő nem?
úgy írnék még, de belekezdtem a főzésbe, és már forr a víz a konyhában is, meg a fejemben is, de a konyha most fontosabb, az lehűti a zagyamat.
találtam egy nagyon jó kezdeményezést, ami két éve működik, és több ezer szívességet teljesített már: http://szivesseg.net/
én többlépcsős csereoldalt terveztem, de nem tudtam még papíron se kitalálni hogyan valósulnának meg a cserék, viszont a szívesség egy alapabb dolog, én főként tárgyakban gondolkodtam, de ennek van több értelme.
Miért van az, hogyha a lányok lefekszenek több pasival akkor kurvák, de ha a fiúk fekszenek le sok csajjal akkor nagy királyok?
- Ha van egy lakatod amit minden kulcs kinyit, akkor az egy nagyon szar lakat.
- De ha van egy kulcsod ami minden lakatot kinyit, akkor az egy kurva jó kulcs...
valójában szerintem csak általában a férfiak gondolják ezt így.
nálunk biológiai késztetés, a nőknél viszont ha ilyen viselkedést mutatnak, az érzelmi instabilitásra utal, nőktől nem megszokott/elvárt dolog, az ilyennel pedig nem mindenki tud/akar mit kezelni. a másik, hogy versenyhelyzetet teremt, amit nem biztos hogy tudunk tolerálni az ellenkező nemtől (főleg az nem, aki egyetért a fenti állítással). ami még idevág, hogy a szakma képviselői közt a gyengébb nem felé billen a mérleg.
de ez még nem jelenti azt, hogy kurvák lennének.
ez most szarul fog kijönni, de csupán tátong bennünk egy űr, amit szeretnének, hogy valaki kitöltsön.
tudom, kezdjek twitterelni. egyszer talán, de amíg pillanatnyi állapot a minden percben írás, addig hülyeség lenne. de amiért írok:
egy dolgot minden szülőnek meg kellene értenie, ha van gyereke, és esetleg úgy viselkedik, mint egy kamasz, vagy az is... mégpedig azt, hogy ha lázong is, nem a szülei ellen, hanem az ideológia ellen, amit képviselnek. az ideológia jobb helyeken nem egyenlő magával az emberrel. attól, hogy az érdekeik nem egyeznek, így a nézeteik esetleg szemben is állhatnak, de szerethetik egymást ettől függetlenül.
nem elég, hogy a nagyvilág gazdasága ellen küzdök, mivel nincs munkám, itthon a szüleimmel is küzdenem kell, mert bár segítek a házkörül ahol tudok, az nem akkora segítség, mint a biztos jövedelem. ezt teszi a gazdaság, és a pénz: központi szerepet játszik az élet minden területén; széthúzást, feszültséget teremt, még ott is, ahol a szeretet lenne a legfontosabb, családon belül is.
senki nem tudja mihez kezdene, ha összeomlana a gazdaság, de mielőtt ez megtörténne, rengeteg kísérlet lesz a mostani "bevált" (értsd. egyedüli ismert, de leginkább megszokott) rendszer megmentésére, ami már most több sebből vérzik, mint ahány ember tapasztaná azokat.
nem több az egész egy népességszabályozásnál. a középosztály munkáját átveszi a gépesítés, aki legfelül van örül (egy darabig), de legalábbis nem gondol bele mi zajlik körülötte, mert bármelyik egyén nagyon nehezen érzi magát biztonságban, és ő természetesen örül, hogy legalább ez megadatott neki épp abban a pillanatban. valamint a jó sok pénz talán megmenti attól, hogy a jövőben is félnie kéne bármitől.
az emberek csak kis változtatásokat tudnak elfogadni, így a pénz tényleg csak a legvégső elértéktelenedésénél szűnhetne meg. azért a feltételes mód, mert azt hinnénk tanultunk a saját példánkból, és nem engedjük, hogy másodszor is újrakelljen élnünk az ételjegyet.
persze odébb van az még, és az unokáink nem igen fogják átérezni az üknagyjaik fájdalmait, így belesétálnak ugyanabba, és úgy fogják majd mesélni, hogy ez velük megtörténhetett. az senkit nem érdekel, hogy de nem először, és nem is vele, és különben is senkit nem hibáztathat érte...
Kapitalizmus = sírásás annak reményében, hogy mindegyik másé lesz, nem a sajátunk.
vagy: tömegsír ásása, amelybe nemcsak az egész emberiség elfér (sőt, már benne is van, hisz ő ássa), de minden más élőlény is. és senki nem tudja mit is ás valójában, merthogy a célja még nem körvonalazódik ott, ahol ő ás.
"minden ember nyakig érő szarba született, és fél alámerülni"
életem leghosszabb, legaktuálisabb (2011-es, még friss) dokumentumfilmje, amit valaha végignéztem, de ennyi idő minimum kell a világ legnagyobb hibáinak ismertetéséhez, és egy jó megoldás kifejtéséhez mindent alátámasztva.
8perces bevezető után főcím, majd
I. fejezet: az emberi természet.
negyedóra a génekről, és a róluk alkotott hibásan kialakult nézetekről
- környezet
- káros szenvedélyekről, stresszről rántja le a leplet
- egyedfejlődés, minden ami megszületésünk előtt, majd gyerekkorban ér, és hat ránk
- kultúra
- bűnözés
- emberi természet
II. társadalmi kórtan (42.perctől)
- a mai gazdaság kielemzése
sokmindent tisztáz, helyrerak, rávilágít fontos dolgokra biológiailag, pszichológiailag, szociológiailag, antropológiailag, politikailag, még patológiailag is...
III. a Föld projekt (1ó:30p-től)
- ezt a fejezetet nagyon tudom ajánlani, egy "mi lenne ha"-nak indul, és kiteljesedik a ma létező technikákkal kivitelezhető alternatív társadalmi képpé.
durva, hogy hol tartunk ahhoz képest, hogy hol tarthatnánk...
és felmerül a kérdés a film megnézése után, hogy érdemes-e még a gazdaságról tanulni egyáltalán.
ja, természetesen akinek igénye, kapcsolja be hozzá a magyar feliratot.
"Érdekes gondolatmenet, de gondolj bele, hogy néha a nem szűkséges dolgok miatt érzed úgy, hogy éled a saját életed. Az ad szabadságot. Mozgatórugó."
ahogy mondod. mert a szabadságérzet is olyan, mint a sztereotipikus jó-rossz szélsőségek: egyik nincs a másik nélkül. kell valami, ami emlékeztet rá, amihez tudunk viszonyítani. ezt nem tagadom, hogy így van. de szerintem ismersz annyira, hogyha kijelentem, engem a pénz nem motivál, illetve nem tölti be nálam a mozgatórugó szerepét, akkor azt elhiszed, hogy komolyan mondom. ebből indultam ki, nem másokból. most, hogy ezt leírtam, rájöttem, hogy valójában nem a pénz a motivátor, hanem annak hiánya. elég erősen gondolkozom azon, hogy mi lenne velem, ha egyik pillanatról a másikra semmi pénzem nem lenne. nem riadok meg a gondolattól, akkor is tudnék magammal mit kezdeni úgymond, bár nem biztos, hogy akarnék... előbb végeznék magammal.
annyi tuti, hogy nem akarok beállni a sorba, hogy egy olyan világot erősítsek, amivel nem férnek össze az elveim. ha minden igaz, majdnem jókor születtem, mert érzem, hogy a közeljövőben lesznek/lehetnek világméretű változások, és én aktív résztvevője akarok lenni.
a dolgozó ember is csak egy csepp a tengerben, ugyanúgy egy csövi is, és az is, aki nonprofit szervezetben segít másokon. és akkor ott vannak azok, akik a tengert uralják. ilyen pedig a világon nincs, ennek is csak az emberi hülyeség az oka, hogy ehhez hasonló megtörténhet. és persze a legtöbb csepp csak a körülötte levő csepp létezéséről tud, és meg is elégszik ezzel a tudással. vannak, akik tudják, hogy valami nagyobb részesei, és hogy rajtuk kívül még vannak más cseppek is. és nagyon kevés van, aki tudja, hogy van valami ami felettük áll, és mégkevesebb, aki a problémát is érzi ezzel.
igazából csak tele van a tököm azzal, hogy ebben a büdös országban mást sem hallok, csak panaszkodást! tudom, hogy akármi más lehetne itt a helyzet, minden változás csak újabb panaszokat hozna, még a legpozitívabb is, de azért jobb lenne a szarból kikeveredve panaszkodni, mint mégszarabb helyzetbe panaszkodni magunkat.
el kéne gondolkodni nagyonmélyen jópár dolgon:
- miért van munkanélküliség, és miért vannak olyan emberek, akik nem dolgoznak?
- miért nincs elég munkahely?
- túl sok az ember, vagy tényleg nincs mit csinálni?
- mivel érdemes ma foglakozni? és mekkora igény van arra valójában?
- mire van egyáltalán igény? és miért pont arra?
- mik ma a hiányszakmák? vannak egyáltalán? vannak rések a gazdaságban, vagy tényleg minden piac telített?
- hogyan törölhetnénk el az országok határait egy nemzetközi összefogás reményében? miért ne, illetve hogyan működhetne a szociális társadalom a valóságban úgy, mint ahogy azt az interneten teszi? (nem arra gondolok, hogy minden utca sarkán legyen egy "like" gomb!:P)
és mindenhez tőke kell. ha egy kis eszed van, egy kis részt akarsz a jelenlegi gazdaságból, ahhoz kell egy kevés lóvé. ha sok eszed van, új gazdaságot teremtesz. na ahhoz kell a legtöbb pénz. de ahhoz, hogy pénzed legyen, tűrnöd kell a jelenlegi gazdaságot. ahhoz, hogy sok pénzed legyen agyalnod, és tanulnod kell, de szopni könnyebb, ahhoz viszont rugalmas elvekre van szükséged. ha ennyire rugalmasak az elveid, nem fogsz jó gazdaságot teremteni. (ez csak vélemény, elképzelhető, hogy attól még lehet jó gazdaságot teremteni). de akikkel orális kapcsolatot létesítettél, tuti, hogy mindent meg fognak tenni, hogy maradjon a jelenlegi gazdaság...
egy videóban azt kritizálják, hogy a mai gazdaság résztvevőinek nem érdekük hosszú élettartamú dolgokat forgalmazniuk. de nem feltétlenül azért, hogy rá legyen mindenki kényszerülve, hogy egy idő után újat vegyen. ha jobban belegondolok az USÁban talán van ilyen, de én nagyon szerencsés lehetek, mert nálam minden tovább működött/működik, minthogy lecseréltem volna. tehát előbb lett igényem egy újra, minthogy elromlott volna a régi. de én olyan családból jöttem, hogy csak azért mert van új, a régit is tartsuk meg, főleg ha még működik is, de ha nem működik, akkor is próbáljuk megjavíttatni, ha van helyette másik. és én még akkor is megtartom, ha nem működik, mert akkor szét lehet szedni, és fel lehet használni másra, vagy lehet tanulmányozni. de nem is tudnám, hogy mit kezdjek vele, ha nem akarom megtartani, mert kukába, lomtalanításba (elektromos dolgokra gondolok) nem mehet, más lehetőségről meg nem tudok.
mégha nem is látok jól néhány dolgot, azért lehet benne igazság, és igazán nem árt gondolkodni sem néha. össze kéne ülni brainstormingolni ilyenekről, de lehet, hogy ódzkodtok tőle, én meg erőltetni nem fogom... csak szükségem lenne jópár nálam kreatívabb, és nagyobb tudású emberre, mint amilyenek ti vagytok (nemtom egyértelmű-e, Gábor, hogy kikre gondolok, de remélem:)
ma találtam két oldalt, a zeitgeist mozgalomé, és a venus projecté, ami hasonló dolgokat feszeget, mint amiken én szoktam agyalni, de még nem néztem meg részletesen, majd nemsoká hajnalig tervezem kielemezni, és bővíteni a tudásom.
*tudom, hogy nem hejes a cím, oda se bagózz!
érik a szőlő, érik néhány gondolat is...
csak azért, mert tudom, hogy bármit is kezdek az életemmel, soha nem leszek igazán boldog, miért kezdjek olyasmibe, ami visszatart még a lehetőségétől is?
sokmindenből elegem van, olyasmikből, amin látom, hogy lehetne javítani, de senki nem akar, vagy nem tud, vagy nem is tudja, hogy lehetne, vagy azt, hogy hogyan...
mi kellene ahhoz, hogy az emberek igazán összefogjanak, és ne csak a saját érdekeiket lessék, hanem segítsenek egymáson. kicsiben működik, szűk körökben. mi az akadálya, hogy nagyban is működjön?
el tudom képzelni, hogy a kapitalizmus tart minket vissza a változásoktól. az egész világ szemléletének csak egyidejű, gyökeres megváltoztatásával lehetne elérni egy új felfogást.
azt kéne érdekünkké tenni, hogy aktívan, és kreatívan éljünk. nem azt, hogy pénzt halmozzunk fel, hogy aztán megtehessük egy minimálszinten, hogy aktívan és kreatívan próbálkozzunk élni belőle.
hm... én dolgoznék nem pénzért, vagyis nem teljesen pénzért. abból indulok ki, hogy mire van szüksége egy embernek, ha az anyagi biztonságot lebontjuk mélyebb dolgokra, így eliminálva a pénzt a képletből. általános biztonságtudat --> összkomfortos lakhely, mindennapi szükségletek kielégítése: étel, ital, társasági élet, ruházat, és luxuscikkek is, meg értelemszerűen valami meló, ami rugalmas és nem haladja meg a 8 órát (utazással sem). mindehhez mondjuk elélg egy helyszín. a munkáltató biztosít szállást, teljeskörű ellátást (egy bizonyos szinten). egy ingatlan, egy rezsi, amit a főnök finanszíroz. majdnem mint egy autonóm munkaközösség, az lenne hatékony. napelemek, víz-, szélerőmű, minden optimalizálva a minél alacsonyabb költségen működtetésre. szállás biztosított, akkor is, ha épp nincs munka.
először arra gondoltam, hogy kinek milyen igénye lép fel, pl alkohol, bulizás, ilyesmi minden vagy azon az adott helyszínen történne, vagy ha ki akar mozdulni a lakásból és mindezt a város külön pontjain hajtaná végre (ami ugye pénz nélkül nem megoldható), akkor állna rendelkezésére egy összeg, amihez ilyen esetben hozzáférhet. elmondom ez miért jó: nincs havi fix kifizetendő összeg a munkáltatónak a munkások felé, hanem amit profitál a munkásaiból, azt az ő igényeikre osztja be. tehát adott x ember, aki nem biztos, hogy jól gazdálkodna a fix pénzével. ráadásul ehelyett az x embernyi fizetés egy kasszán összpontosul, így jobb feltételekkel gyarapszik (kamat, befektetési lehetőségek, megforgatás, ilyesmi), amit legvégső soron az ő igényeik szerint használnak fel, de hatékonyabban, mintha nekik kéne mindent saját erőből beszerezni. a fizetés a lakhely biztosításában, és használati tárgyakban való juttatásban merülne ki. senki nem lát pénzt, de nem is igényli, mert amúgyis megkap mindent amit abból venne.
ja, és akkor visszatérek arra, hogy ha mégis pénzre lenne szüksége: ez az egész autonóm rendszer haszonszerződésben állna nagyüzletekkel, olcsóbban jutnának mindenhez, de pénz helyett a dolgozók mondjuk saját kártyával tudnának vásárolni.
eddig... 2nap csellón, majd 1nap gitáron pengetés begyakorlás, 1nap hangok lefogásának megszokása + további pengetés gyakorlat, 1nap hangokkal együtt pengetés.
kíváncsi leszek mikor leszek előadható állapotban, de eddig ahhoz képest, hogy soha nem gitároztam, elég jól haladok... meg ahhoz képest is, hogy 3/4-es a gitár és a húrok közelebb vannak egymáshoz. úgyhogy most várom, hogy nőjön a körmöm, hátha pontosabban tudok majd pengetni, mert a sebességgel már nincs gond :)
amúgy ezt gyakorlom:
az album verzió viszont ezerszer jobb:
annyira jó... tabban megvan nyitva többek közt ez a cikk:
http://www.kreativ.hu/cikk/a_nagy_facebook_fetis
amit minden egyes böngészőmegnyitáskor betölt... ma máshonnan is kilyukadtam ennél a linknél, és már nem lehet olvasni, mert elő kell fizetni... frissítettem a böngészőm megfelelő tabját, ahol még láttam a cikket. nem kellett volna, mert el is tűnt rendesen az egész... még szerencse h el tudtam olvasni egyszer legalább.
ebben az írásban minden magyar portál aggodalmát lehet olvasni, hogy a facebook mekkora kiesést jelenthet, vagy épp csak nem kedvez a magyar online médiának. és végig csak az anyagiaskodás, rivalizálás, és a fb fikázása megy.
a legtöbb - ha nem az összes - jó dolog úgy jött létre, hogy szükség volt valami hasznosra valami helyett, vagy valaminek a hiányát pótlandó, és ami hasznos, abban mindig van profit.
ha pénzközpontúan gondolkozunk, az minden lesz, csak nem hasznos, és pláne nem profitáló.
emberek, tesség önzetlenebbül gondolkodni, félre a kapitalizmussal. ha másért nem, hát érdekből, de ezt lássa már be a világ.
lekapcsoltam a gépet, mentem fogatmosni. mánemtom min gondolkoztam, de konklúzióra bukkantam, úgyhogy nem megszokott módon, gépet visszakapcsol, és most írok.
sokáig azt hittem, hogy a világ egyensúlyra törekszik. á, és megvan min is gondolkoztam. a tök érdektelenségből ugye egyeneságon következik a "miért is vagyunk ezen a világon?" kérdés. tekintsünk a világra, mint céllal rendelkező halmazra. az eddig megfigyeltek alapján a lehető legegyszerűbből az összes lehetséges kombinációt kirakva, majd azokat is kombinálva a végtelenségig a lehetőségekre csap le, és megvalósítja, bármi is jöjjön belőle létre. ami életképes, úgyis megmarad, és fel lesz esetleg használva valamihez, vagy nem. a változatosság a kulcsszó. és hogyan lehet a változatosság létrejöttének folyamatát felgyorsítani? olyan önmagukban is változatos dolgok megalkotásával, amik maguk is képesek változatokat alkotni, sőt azok is törekedjenek erre.
valaki sejti már? persze. az ember. sok (tudattalan/véletlen/szándék nélküli, vagyis természetes) változás (eddigi) végkövetkezménye, amely immár úgymond tudatos/mesterséges változásokat termel/hoz magával. valójában tehát a világ nem egyensúlyra törekszik, hanem a sokszínűségre, minden űr kitöltésére. "what can be done, must be done". az, hogy egyensúly van(?) csak egy természetes velejárója a dolgoknak. a szélsőségek széles skáláján nincs is jó/rossz úgymond, de ugyanakkor egyéb más szélsőségek sincsenek, csak mi körítettük el ezeket. mint egy átmenet mondjuk fehérből feketébe: fehérből, mint (ultimate)színből is egy van, és feketéből, mint teljes színhiányból is egy van. de közte ott a rengetegféle szürke, ami nem is fehér, de nem is fekete. és valójában amúgy is mindegy, mert ezek csak elnevezések, egyiktől a másikig minden egyes árnyalatból külön-külön csak egy van. igazságos, illetve egyenlő az eloszlás.
mindennek oka van, mert minden mintázatot követ. lealgoritmizálható, mint az életed.
csúnyán kihasznál minket a természet, mi meg tesszük a dolgunkat, ahogy azt illik, és a világ nagy tervét kivitelezzük panasz nélkül, mi több, anélkül, hogy átlátnánk valójában mit is akar. legalább állnánk meg, és kérdeznénk: "ácsi, ez mire kell neked?"
fel lehet bontani, illetve le lehet vezetni mindent három tényezőre? mert én a kettőt - hiába vagyok informatikus - kevésnek tartom. nem értek egyet pl azzalsem, hogy csak menny és pokol lenne. kell lenni valaminek a kettő közt, és semmi ideiglenes nem számít, mint például a tisztítótűz...
tehát az a lehető legkevesebb (ill. szükséges és elégséges) akármi, amiből a lehető legtöbb akármi interpolálható, szerintem a három. eddig.
